2.rész: Kirekesztettek

 A Halál nagy hibát követett el,mikor egy nagyon gonosz Démon lelkét a Pokolba akarta hozni. A lélek megszökött,magával ragadva Lucifer ereje nagy részét,melytől legyengítette. Apja iszonyatosan dühös lett lányára. haragja mind rászakadt. Most az ő felelőssége,hogy helyre hozza a hibáját....
- Mit akarsz,mit tegyek atyám?
- Tedd azt,amit tenned kell! Hozd vissza a Démont! Erőm vészesen fogy! Csak rajtad áll,hogy mi lesz a Pokol és az én sorsom!
- Ühm? De én nem tudom mit is tehetnék atyám!
- 13 napot kapsz! Se többet,se kevesebbet! Hozd elém a Démont élve,ne holtan! A Földre száműzlek,míg a feladatodat teljesíted. Halandóként talán benő az eszed lágya és nem követsz el több hülyeséget atyád ellen!
- Mi? De atyám! Egyedül ez nem fog menni!
- Ezt jól tudom. Ezért is kapsz egy segítőtársat magad mellé,aki figyeli minden lépésedet és tetted! Ne feledd,csak 13 napod van,az órád ketyeg! Eredj!
- Atyám,de....
Még ellenkezni se tudott,máris a Földön találta magát,egy rét közepén. Mindenhol csak fák álltak és virágillat szállt a levegőben. A Halál lassan kinyitotta szemeit,majd hirtelen felpattanva nézett körbe. Leporolta ruháját,majd morcosan állva mérgelődött...
- Mégis mért pont én? Mért?
- Ezt inkább én kérdezhetném. - mondja háta mögött egy hang
- Hah?
- Mért pont én? Mást nem tudtak volna küldeni?
- Óh,ez remek! Pont a legjobb személy lett a társam! -.-
- Ne gondold,hogy önként vagyok itt! Nem én akartam! Én a Menny angyala vagyok,az Élet ki....
- Ki befoghatná már végre!
- Hogy mi? Ne használj rám ilyen szavakat! Pimasz vagy és komisz is!
- Pimasz? Komisz? Ah....Nővérkém,inkább ne szólalj meg!
- Óh te! Hogy....hogy....Hm! - sértődötten elfordul
- Istenem,ő a legrosszabb kit rám küldtél! Még egy perc is sok vele!
- Hé! Most meg hová mész? Várj meg! - fut huga után
- Te maradj csak itt,addig én megkeresem az elszabadult lelket és visszahozom.
- Ha ezt megtehetnéd egyedül,akkor nem küldtek volna engem,kinek vigyáznia kell rád.
- Aaaah. Pedig egyedül is menne,de ám legyen. előlem azt csinálsz,amit akarsz csak maradj távol tőlem!
- Nem vagyok én se bolond,és ez a helyzet sem a legjobb,de muszáj melletted lennem,hogy megtedd,amit kell.
- Jó,jó! Gyere csak,vagy itt hagylak!
- Hé! Nekem nincs olyan gyors lábam,mint neked. - fut utána
Még sokszor veszekedtek és kötözködtek egymással a séta alatt. A város messze volt,így nekik erejük nélkül kellett oda érniük. A távolság nem az ő kis lábaikra termett. Hamar el is eredt az eső,mintha dézsából öntötték volna. Szakadt ezerrel,amitől csurom vizesek lettek. Szerencsére egy elhagyatott viskó állt az erdőben,ahová be tudtak húzódni....
- Jézusom! Az apád ezt direkt csinálja?!
- Ne istenkáromkodj! Vagy,hogy mondják. Apám csak mérges.
- Remek! Ennek úgy örülök,még csak ez hiányzott! Megfagyok és még náthás is lettem! De szar ez a halandó...
  Há...há...cüjjj....élet!
- Bár nincs varázserőnk,de nem kellene.....hápcüjjj....morgo.....
  Hápcüjj...hápcüjj...morgolódnod.
- Nicak kij becél! - mondja náthás orral
- Hápcüjj! - lóg a takony/fika az orrából
Egész este tüsszögtek,de komolyabb bajuk nem lett. Átvészelték ezt a nehéz,hideg időt. Még sokat kellett a városba gyalogolniuk. Az eső elállt és nagyon szépen sütött a nap. Öröm volt sétálni abban az időben. Az Élet folyton mosolygott és élvezte a napsugarak simogatását. De csak egy ideig,mivel az eső sok csúszómászót hívott elő,melyek mind ré akartak mászni....
- Áh,jajj neh! Szedd le őket,szedd le őket!
- Jézus,de gyáva....Áááh! - hirtelen ráugranak
Az élet nagy félémében ráugrott a Halálra,aki nem volt képes megtartani az egyensúlyát,így elesett. Pont egy domb volt ott,amin egyből legurultak. Ez a kis dombocska ráadásul nem egy kis lejtő volt vagy ilyesmi,hanem egy jókora és jó meredek lejtő. Nagy sebességgel gurultak nem bírtak megállni. Mikor megálltak,forgott velük a világ és golyóztak a szemeik is. Azt se tudták,hogy hol vannak. A város közelebb volt már,de kicsit még mindig sétálniuk kellett. Végig veszekedtek,ahogy azt két testvértől elvárja az ember. A marakodás persze sohasem jó....
- Mindjárt ott vagyunk! Igazán közelebb is letehettek volna minket,ha már csak 12 napunk maradt.
- Ebben igazad van,de az a fő,hogy végre itt vagyunk. Hosszú út volt,de ideértünk. Hála Istennek.
- Még hogy hála neki,ez túlzás. -.-"
Mikor a város határánál jártak,hirtelen megváltozott a külsejük és ruházatuk is. A Halál haja rövidebb lett és vörös színű,ruhája pedig egy átlagos,fekete hálóingféle. Az Élet pedig szőke hajú,ugyan olyan ruhában,mint huga,csak fehérben. Nagyot nézte ezen,de ez van,ha átlagos,halandókként akarnak elvegyülni. Túl feltűnőek lennének a rendes cuccaikban. A Halál egyből hőbörgött emiatt is. Hiányzott neki a szép,hosszú haja. Ám gondolatait hirtelen egy öreg bácsika,aki a padon ülve, mintha a halálra várt volna. Oda is sunnyogott hozzá,hogy lecsapjon rá,de az Élet megállította. Nem hagyta,hogy ártatlanok lelkére fájjon a foga. Mindig megfékezte eme tettében. Most nem ezért jöttek,nem ez a céljuk. Persze hamar rá kellett ébredniük, hogy lelkek elragadása halandóként nem lehetséges. Persze a Halál nagyon rafinált,és nem mondott le erről...
- Nem ez a feladatod,mással foglalkozz.
- Jó-jó,de nagyon nagy a kísértés és így nehéz,de jól van... Igyekszem nem rosszat tenni. Uhm... - húzza a száját `_`
"Pedig sok itt a gonosz lélek,mely csak rám várna. Nehéz lesz megállni mindezt. De legyen,legalább apám nem lesz mérges rám."
-"Remélem hamar megtaláljuk Morpheust és visszamehetünk a helyünkre. Ez a halandóság nem az én reszortom,de azért
  nem olyan rossz. Legalább átérezhetem milyen is nekik."
- Hé nővérkém,ne maradj le!
- Megyek.
A városban már könnyebb a keresgélés,vagyis eljutottak a keresés helyszínére. Egy lépéssel közelebb vannak. Most már csak a lelket kell megtalálniuk ahhoz,hogy hazamehessenek és elfelejtsék ezt az egészet. Meg persze össze kell fogniuk és nem marakodni...Folytatjuk!   
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés